Juhász Dorka munkáiról
Nagyvonalúan kezelt homogén felületek, olykor a festék felhordásának irányát felmutató ecsetvonások, csorgások jelzik azt a teret, amely befogadója Juhász Dorka egymáshoz rendelődő motívumainak.
Az általában neutrális színű alapon látszólagos rácsstruktúrában helyezkednek el a pozitív és negatív formákat egyszerre felidéző, irizáló foltok. Valójában additív, organikus megfogalmazású képződményeket láthatunk, melyek érzékenyen mutatják meg a rendszerben fellépő „hibákat”, amelyek megakasztják tekintetünket, és a fajon belül az egyedre irányítják a figyelmünket.
A biológiai asszociációkat nem lehet kizárni Juhász Dorka festményeinél.
A külön kis élettérrel, aurával rendelkező foltok erősen emlékeztetnek a tárgylemezen elhelyezkedő mikroszkopikus élőlényekre, azonban mindezt nem analitikus, didaktikus megközelítésben ábrázolja, hanem a megfestés közvetlen technikájából adódóan önmagukat határozzák meg formái.
A foltok fluktuáló karaktere sem közelebb, sem távolabb nem engedi a szemlélőt, egyszerre próbálunk behatolni és befogadni, attól függően, hogy hiányként, résként, átjáróként, vagy a környezetéből manifesztálódó tárgyként értelmezzük a látványt.
Munkáiban egyszerre fellelhetőek tragikus, az entrópia felé vezető elemek, és az élet keletkezésének örömteli, könnyed, teremtő energiái.
Ezeknek a látszólag ellentétes minőségeknek az együttes jelenléte adja meg Juhász Dorka festményeinek vonzerejét. Végtelen permutációjuk során emlékképeket idéznek fel, így kerülhet egymás mellé a pöttyös nyári ruha a himlőhellyel, a révi vaskos fazekak archaizmusa a kacsintós képeslapok hologramjaival.
Halmi-Horváth István
festő
2005. Juhász Dóra katalógus